A honlap a Wekerle Sándor Alapkezelő Egyházi és Nemzetiségi Támogatások Főosztálya Nemzetiségi Támogatások Osztályának támogatásával valósult meg.
A településről - Kiadványaink



 

Könyvem kálváriája már legalább tizenöt éve kezdődött. Akkoriban mind gyakrabban és élesebben bukkantak fel azok az emlékeim, amelyek minduntalan tiatalságom történéseit vetítették elém.
Családom tagjait nem nagyon érdekelték viselt dolgaim, meg sem kísérelték, hogy meséltessenek velem. Pedig növekvőfélben levő kamaszok gyakran szorulnának olyan tanulságokra, amelyeket csak valamilyen átélt dologból lehet levonni.
Tudom ezt jól, mert én is így voltam az apámmal. Ö azonban nem igen mesélt nekem, még ha kértem is.
Ezért láttam szükségesnek leírni, amire még emlékeztem. Talán az unokák majd érdeklődésseI tanulmányozzák öregapjuk fiatal korának sajátos életét.
Eleinte csak naplószerű jegyzetekre gondoltam, amelyeket olyan sorrendben vetettem egy átírótömb vékony, barna lapjaira, ahogyan időnként felvilIantak. Azzal sem törődtem, hogy az apró betűs kézírásom elolvasásához szinte külön kell születni: így is "posthumus" lesz: bajlódjon vele, akit valóban érdekel.
Hanem hamarosan rájöttem, hogy az emlékek nem csak magukban látogatnak meg olyan hirtelen. Mindig úgy jöttek, hogy magukkal hozták annak az időszaknak a hangulatát, cselekvéseim indokát és előzményét is. Kis novellaféle lett mindegyik.
Örültem ennek, mert a történetek - burkaik érintkezésénél - szépen összeolvadtak. Ilyesformán egészen kerek történetet hagyhatok magam után örökségnek.
Átdolgoztam az egészet, s regényszerűvé alakítottam. Legyen tőlem telhetően olvasmányos is az unokáknak! De azt azért most sem tudom megmondani, hogy mi lett belőle: életrajz, korrajz?
Egy kivételével minden szereplője élő, valóságos személy.
Valósak a viselt dolgok is. Ezek között egy fiatal generáció nevelkedett. A hit és meggyőződés természetesen csak egyirányú lehetett, kivéve azokat, akik apáik megtudott tapasztalásai folytán másfajta nézeteket is szívhattak magukba.
Ennyiben hű, de nem hiteles korrajz talán.
Fiatal emberek életének röppályája, egy jónak vélt hazafiság meredek íve,melynek lehajló szakasza egy egészen másfajta, ismeretlen világban ér véget. A dolgok átértékelése mindenféle szorongás os állapotban, amelynek során a két világ közötti ellentét legfeljebb csak tompul, de teljesen fel nem oldódik.
Írásomat tehát inkább ennek a felemás állapotnak valamilyen magyarázatául fognám fel. Azt hiszem, sok-sok, a dolgokat hasonló módon átélt kortársamra érvényes ez.
Barátom, aki volt szíves néhány oldalt átnézni művemböl, azt ajánlotta, hogy szerkesszem ki belöle az elvtársi kapcsolatot. "Ma már nem illik ide."
Nem tettem. Hozzátartozik ehhez az ívhez, mint ahogyan történeteim más elemei is egymásból folynak.

Szertics László


Kedves Olvasó!

Ime, közkinccsé tesszük e kötetben mindazon írásokat, melyekkel majd minden antológiatulajdonos szellemiekben, lelkiekben gazdagodhat, hisz akik munkái e gyűjteményben megjelennek, Murakeresztúr község szellemi hagytékához járulnak hozzá, s méltán vagyunk, leszünk rájuk büszkék. A gondolat, hogy foglaljuk egy csokorba volt és jelenlegi murakeresztúriak kutatásait, irodalmi hagyatékát, Marjai Józseftől származik, s megjelenését szervezetek, magánszemélyek támogat­ták. Ezúton köszönjük nekik. Terveink szerint, folytatni fogjuk keresztúriak, illetve más honbeliek Murakeresztúrról szóló munkának megjelentetését újabb kötetekben. Számomra nagy élmény volt összeválogatni, olvasni az antoló­gia gyöngyszemeit, hiszen én még nem éltem abban a korban, amelyikről ezen írások nagy része szól, ezért különleges élményt okozott találkozni a Mura mellett élő emberek verejtékes minden­napjaival. Mintha a bennem csörgedező vér élné át újra a törté­nelmet, hiszen én is, mint mindannyian murakeresztúriak, s a Mura mellett élők az eke szarva mellől induló horvát vagy magyar ősőktől- zsellérektől, cselédektől, háborúban elesett hősőktől- származunk, s büszkék lehetünk mindazokra, akik ilyen sorból származva doktori címet, tudományos fokozatot, egyetemi, fősikolai diplomát értek el. Ők megérik az eke szarvára hullott verejtéket. Legyen ez az antológia katalizátor a fiatal tanulni vágyóknak újabb kutatómunka elvégzés éhez, az idősebbeknek szellemi és lelki táplálék a mindennapokban. Gazdagodjunk tőle, s ne feledjük soha, honnan származunk, kinek köszönhetjük "találkozásunkat a Murával.

Kovácsné Kővágó Anna

 


 

 

Keresztek és gondolatok a Mura tükrében címmel2002-ben megjelent keresztúri antológia folytatásának második része kerül ezzel a kiad­vánnyal az olvasók kezébe. Az antológia ll. kötete településünk iskolájának 200 éves évfordulójára, illetve a két falurész Keresztúr és Kollátszeg egyesülésének a 140. évfordulójára készült el. Az antológiában megjelenő kutató munkák, írások az összefogás jegyé­ben remélhetőleg erősítik majd minden keresztúriban a közös hor­vát-magyar kultúránk megbecsülését, az itt élő és alkotó emberek hagyatékának tiszteletét, illetve elhunytjaink emlékének megőrzését.

 

Kovácsné Kővágó Anna


 

"Nincs kellemesebb érzés, mint az a tudat, hogy maradandót alkotunk.” (Keresztúri Herman Károly) A könyv a szerző szép betűs saját kézírásával íródott. A gyűjteményt a szerző 1929 és 1934 közötti írásokból válogatta. A gondosan összeállított gyűjteményt az egyes verseket keletkezésük sorrendjében he"Nincs kellemesebb érzés, mint az a tudat, hogy maradandót alkotunk.” (Keresztúri Herman Károly) A könyv a szerző szép betűs saját kézírásával íródott. A gyűjteményt a szerző 1929 és 1934 közötti írásokból válogatta. A gondosan összeállított gyűjteményt az egyes verseket keletkezésük sorrendjében helyenként a zeneszerzőre vagy egyéb megjegyzéssel illetve változattal tartalmazza. A kellemes érzés tovább fokozódott, amikor kiderült,hogy a kötetet tetszetős tollrajzok egy részének készítője a szerzővel rokon, de még kedvesebb jó barátja Porrogi János volt. Az emléket eddig a családtagok,illetve a hozzátartozók ápolták. lyenként a zeneszerzőre vagy egyéb megjegyzéssel illetve változattal tartalmazza. A kellemes érzés tovább fokozódott, amikor kiderült,hogy a kötetet tetszetős tollrajzok egy részének készítője a szerzővel rokon, de még kedvesebb jó barátja Porrogi János volt. Az emléket eddig a családtagok,illetve a hozzátartozók ápolták.

 

Herman Károly Murakeresztúron Herman Mihály gazdálkodó és Tislér Mária házasságából 1908-ban született. Nem valószínű, hogy Károly gyerek és serdülő évei eltértek volna a szokásostól, azonban a legénykor elején kiderült, hogy a paraszti munka mellett a szellemi dolgok is érdeklik. A rendes iskolázásról már lemaradva, csak magán tanulásra volt legetősége. Így végezte elő is abban a korban működő polgári iskolát  magánúton. 

 

 

Katona­köteles korba lépve kiszolgálta katona idejét, a keresztúri akkori körjegyzőségen kapott írnoki állást. Az élet egy-két ember képében úgy rendezte a dolgokat, hogy személyes kapcsolat során  hasznos tudnivalókat, útmutatásokat és tanácsokat kaphattam, tőle. Gyermek voltam, írói tehetségét felmérni, emberi tulajdonságait jellemezni erőmet meghaladó lenne.

 

Hallomásból tudtam, hogy munkájában gondos, szerény magatartású és mindenkivel  emberséges ott segít, ahol tud, Irodalmi törekvéseit nagyon kevesen ismertlék, írói munkájáról szerényen hallgatott. A harmincas évek elején gyakran küldte el munkáit a különféle pályázatokra.

 

Első sikere 1930-ban következet be, amikor titokban beküldött munkája pályadíjat kapott. Huszonkét évesen ismerte meg először a siker ízét. Irodalmi munkássága - vers és dalszövegírói -- ekkortól számítható. Mai szóhasználattal élve Herman Károlyt egy szűk alkolói közösség sikeres" szerzőként elismerte és a soraiba befogadta. Az  országban alkotó tucatnyi zeneszerző e!őszeretettel használta fel verseit dalszerzésre. A közreadott írásait a továbbiakban "Kereszturi Károly" néven jegyezte, ill. szerzői joggal védte. Négy alkotó év következett növekvő sikerekben és elismertségben. A fiatal szerző a sikert és az elismerést szerényen, bölcs derűvel fogadta és továbbra is halkszavú, szerény ember maradt. Magyar Írók és Zeneszerzők Szövetsége tagjai sorába választotta. verseire megzenésített dalokat a Rádió műsorában szerepetette, ő maga a családalapítást tervezve kiegyensúlyozottan élt. amikor 1934 nyarán a sors mindent megváltoztatott. Rövidesen ágyba dőlve  féléves sulyos betegség után 27 éves korában visszaadta lelkét Teremtőjének. Halálának hírére Budapesten  (Gerlócz utcai szövetségi székházra kitűzték a gyászlobogót  Herrman Károlyt 1935 márciusában a keresztúri temetőben  helyezték örök nyugalomra, Temetésén a temető meglelt gyászolókkal így búcsúzva el egy fiatalembertől és tudat alatt egy íróreménységtől.

 

Herman Károly írásait olvasva megállapítható, verseinek kisebb része érzelmi líra, a nagyobb hányada  dalszöveg Dalszövegeit a kiegyezést követő időkben a széles néptömeget szórakoztató zenei ízlésvilága a jellemző, amelynek hatását a rádiózás szélesedése még tovább fokozott. A szövegíró ismertségére jellemző, hogy versei kapósak  voltak mert verseit 14 zeneszerző zenésítette meg,

 

Függetlenül a műfajtól, verseit egyszerű közérthetőség jellemezi Érzésekről olyan szemérmességgel beszél, mint ahogy a földből élő  emberek a benső dolgokról, éljenek bár a Muraháton, akár a Duna vagy Tisza mentén. A  keresztúri égbolt alatt töltötte életét, odakötődött, övé volt a egész környék Jankapusztától Gyótáig, Kakonyától a Bóni hegyig!

 

Így rendeltetett, hogy a fiatal költő élete hirtelen megszakadjon, így nem volt lehetősége arra, hogy tehetsége teljesen beérve, még maradandóbbat alkothasson!

 

A  hagyaték kiadása erősítse meg a könyvekre vonatkozó  mondás azzal, hogy megtartja és ápolja alkotójának emlékezetét!

Marjay József

 


Megint egy kotoriba-murakeresztúri kiadvány jelzi közös munkák eredeményét, ez is PHARE CBC támogatásból az Európai Unió és a magyar állam támogatásával jelenik meg a Velünk élő - határon átnyúló hagyományok c. projekt zárásaként. A kötetben olvasható a kotoribai - murakeresztúri kalendárium, közös munkaalkalmakra való visszaemlékezés, az emberi élethez kapcsolódó népszokások leírása. A kotoribai szokásokat Anica Jauk pedagógus jegyezte le, a murakeresztúri szokások nagy része saját gyűjtésem, diplomamunkám egyik része 2000-ből, másik részét 1993-ban gyűjtöttem mint osztályfőnök az akkori hetedik osztályosokkal egy pályázatra. A lejegyzett hagyományokból, megfigyelésekből megtudhatjuk hogyan éltek, gondolkodtak a keresztúriak ( és kotoribaiak) az 1930-as évektől napjainkig. Azért fogalmaztam így, hogy napjainkig, mert a felsorolt szokások egy része még most is él, lehet hogy csak bennünk, de azért velünk is, hiszen az iskola, a helyi asszonykórus több szokást újra felelevenített (kukoricafosztás, tollfosztás, betlehemezés, farsangolás), vagy újakat vezetett be (idősek napja, falunapok, imádkozás a hősökért). Így találhatunk benne emlékeket múltunkból, és emlékeket jelenünkből a jövő számára. Valamint találhatók benne régi megsárgult fényképek, és a települések mostani szereplőinek, néphagyomány ápolóinak fotói is, melyek e kötet által megőrződnek a jövőnek, s áthagyományozzák múltunkat.
Olvassák e kötetet olyan örömmel, mint amilyen nagy örömmel gyűjtöttük a kotoribai kolléganővel együtt.

Kovácsné Kővágó Anna

 


 

Mindössze negyven év , mely egy ember életében már komoly, élettapasztalt kornak számít, egy iskola életében - ha 190 éves múltját nézzük -, akkor nem sok változást várhatunk négy évtized alatt, de ha az elmúlt évek politikai rendszerváltozásai, oktatáspolitikai változásai (4 évente!) oldaláról figyeljük a falakon belüli történéseket , akkor bizony rácsodálkozhatunk néhány furcsa változásra, ami 40 év alatt történhet egy oktatási intézményben. Mai világunkban felgyorsult életstílust élünk meg, ami azt is jelenti, hogy az elmúlt 40 évben több minden változott az iskolák falai között, mint előtte 150 évig. 

Az évkönyvben 1951-től végzett tanulók névsora és a murakeresztúr iskolában dolgozó pedagógusok névsora is bent van.


 

A fotóalbumban mintegy 80 Kotoribát bemutató és kb. 250 Murakeresztúr történelméhez kapcsolódó fotón keresztül ismerhetjük meg az itt élő emberek népviseletét, építkezési szokásait, munkaalkalmait, egyházi és népszokásait. Láthatunk benne muramenti ember­portrékat, emlékezhetünk a régi közösségi életre. Ezekben a képekben van a mi történelműnk, amit meg kell ismernünk és elfogadnunk, hogy jobban megért­sük a mát és bátrabban, büszkébben tervezzük a jövőt.A Murakeresztúr történelméhez kapcsolódó képek egy része a Néprajzi Múzeum tulajdonából került a könyvbe, melyeket Seemayer Vilmos néprajzkutató az 1934-35-ös években illetve Eperjesy Ernő 1963­ban készített a településről. Más részük a nagykanizsai Thúry György Múzeum gyűjteményéből való. Természetesen a könyvben találhatók olyan felvételek is melyeknek nem ismerjük a fotósát, s vannak családi gyűjteményből előkerült fényképek is. A kotoribai képeket Snjezana Matos iskolaigazagtó gyűjtötte össze.


Köszönettel tartozunk a következő intézményeknek és magánszemélyeknek:

 

- a budapesti Néprajzi Múzeumnak;

 

 

- a nagykanizsai Thúry György Múzeumnak;

 

 

- Horváth László úrnak, a nagykanizsai múzeum  igazgatójának;

 

 

- dr. Kerecsényi Edit néprajzkutatónak;

 

 

- Sárai Máriának, a nagykanizsai múzeum munka­

 

 

társának;

 

 

- dr. Radnai Árpád murakeresztúri állatorvosnak; - Miha Tamás tanár úrnak.

 

 

Kovácsné Kővágó Anna

 

a Zrínyi Miklós Altalános Művelődési Központ

                                                                        igazgatója

 

 


2009 decemberében megjelent a Krónika újság következő száma. Az újságot Szabó István szerkesztette, a települést érintő híreket Spirk Erzsébet, Kovácsné Deák Erzsébet, Horváth Csaba,Kovácsné Kővágó Anna állították össze. A nyomdai munkát a Croatica Kht. Budapesten végezte térsítés mentesen. Még kapható a könyvtárban, az önkormányzat épületében.

 


:::    Hrvatski    :::     Magyarul    :::

-- SZMLL --
00284935
Indult: 2008.07.21.

© 2008-2011. - Készítette: WISP TRADE KFT.