Első írásos említése a településnek 1347-ből való Keresztúr néven. Valószínű, hogy bencés apátság volt itt. A szentkereszt tiszteletére monostort létesítettek. Az alapításról és az alapítóról semmit nem tudunk. Talán a hahót nemzetség volt a létrehozó. Nagyon szegény lehetett sok támadás érte. 1509-ben az apátság a Zichyek kezén volt. 1542-ben két letenyei officiális foglalta el a faluval együtt, ekkor az apátságnak négy portája volt. Birtokperek következtében hol a Széchyeké, hol az apátságé. Egy időben Csatár apátságával egyesítették, még 1645-ben is közös apátjuk volt. A falu különben jelentéktelen volt, jobbágyaikat nem is adóztatták a szegénység miatt.1563-ban a nemesek elfoglalták az apátság területét. 1566-ban a török felégette a települést, a lakosság a közeli lápvilágba menekült.
Várát 1578-ban újra építették. Egy 1569-es alaprajz olaszbástyás templomerődőt mutat.1600-ban kiürítették a várat, s a török előtt szabad lett az út Kanizsa felé, Keresztúr vára is elesett. 1693-ban a puszta falu,20kh szántóját és 120 kh rétjét és70kh erdejét a légrádiak és a surdiak használták. Átmenetileg Gyöngyösi Nagy Ferenc szerezte meg a kanizsai váruradalom javaival együtt. 1720-ban Priklit István légrádi plébános kezére kerül Keresztúr – így az apátság többé nem áll helyre- ,kinek halála utána birtok a kincstárra szállt.
A Mura és a Kanizsa-patak egykori árterében -halász és pákász tanyák helyén -jött létre Kollátszeg amely Murakeresztúr település része. 1715-re mindössze négy libertinus lakta, ugyanis a pestisjárvány és az elvándorlás csökkentette a lakosságot. A Mura gyakran elöntötte Kollátszeget 1727-től egyre több horvát család került ide. 1770-re tekintélyes településsé nőtt Kollátszeg. A közösség története szorosan összefügg az apátságéval, minthogy a telepítéseket ők szervezték, emelték a lakosság kultúrális színvonalát. Ugyancsak az apátság magyarosító propagandájának köszönhető nagyrészt, hogy a horvát lakosság érzéseiben, gondolkodásában magyarrá vált. A község jelenlegi nevét Murakeresztúrt,1526-ban vette fel.
